Ma
Több a felénél, de még nem telihold: az egyik oldala domborúan kikerekedik. Délután kel, és hajnalig fenn marad az égen. Innentől a holdfény érezhetően erősödik, és kezdi kimosni az égboltról a halvány csillagokat meg a Tejutat — ha csillagnézést terveztél, jobban jársz, ha nem erre a hétre, hanem a következő újhold környékére teszed. Maga a Hold viszont minden éjjel valamivel nagyobb, így ha néhány napon át ugyanabban az órában megnézed, szabad szemmel is követni tudod a változást.
Majdnem tele van, de még nincs kész. A hagyomány szerint ez az az idő, amikor nem kezdünk új dologba — amikor a meglévőt kellene csiszolni, egy másik dolog elindítása mindkettőt félkészen hagyja. A befejezés előtt unalmassá válik a munka, és éppen ilyenkor tűnik különösen vonzónak minden új ötlet; maga ez a csábítás jellemzi ezt a szakaszt. Ma inkább válassz ki egy dolgot, ami a végéhez közeledik, és told el a végéig. A befejezés sokkal kevesebb erőből meglesz, mint az elkezdés.
Ahogy a Hold fényesedik, egyenként tűnnek el a halvány égitestek, viszont magának a Holdnak a napról napra követésére most a legjobb az alkalom. Ha néhány napon át ugyanabban az órában, ugyanarról a helyről nézel fel, látni fogod, ahogy a terminátor vonala napról napra odébb vándorol a holdfelszínen. Az a kráter, amelyik tegnap még árnyékban volt, ma már fényt kap. Ha fényképezel, az automatikus expozíció rendszerint fehérre égeti a korongot, ezért állítsd két-három lépéssel sötétebbre. A Hold sokkal fényesebb tárgy, mint gondolnád.
Ahogy a határvonal átkel az Esők tengerén, a Kopernikusz-kráter emelkedik ki az árnyékból. Átmérője alig több 90 kilométernél, és sötét tenger közepén ül, ezért a világos gyűrűje látcsővel is éles. Tőle északra a Platón feneke feltűnően sötét, így fekete oválisnak látszik. A tizedik nap tájékán a Szivárvány-öblöt körülölelő Jura-hegység csúcsai kapnak elsőként napfényt, és úgy jönnek elő az árnyékban maradt öböl fölött, mintha egy hajlott fogantyú akadt volna oda — a megfigyelők ezt a néhány napot hívják arany fogantyúnak, és látcsővel is kivehető az alakja.
A határvonal (a terminátor) közelében a napfény súrolva éri a felszínt, ezért az árnyékok a többszörösükre nyúlnak — a holdfelszíni formák nem a legfényesebb teliholdkor, hanem a határvonalra kerülve látszanak a legjobban. A határvonal naponta mintegy 12 fokot vándorol, így az itt felsorolt formák három-négy nap alatt átadják a helyüket a következőknek. A lenti következő holdfázis dátuma egyben az a nap, amikor ez a lista kicserélődik.
Hódhold. A név szerint ilyenkor fejezik be a hódok a gátjukat a tél előtt, és ekkorra kell az embernek is végeznie a télre való készülődéssel. Vidékenként deres holdnak is mondták. Az éjszakák a nyári napforduló óta folyamatosan hosszabbodnak, csak ilyenkorra válik ez igazán érzékelhetővé, és a telihold is tovább marad fent, egyre magasabban járva. Ez pontosan a fordítottja a nyári teliholdnak. A régi magyar naptárban november Szent András hava.
⚠️ Ezek a nevek az északi félteke mérsékelt övi vidékeinek (Észak-Amerika, Európa) évszakaiból származnak. A déli féltekén fordítottak az évszakok, ezért a nevek és a valódi égbolt elcsúsznak egymástól — a januári farkashold ott a nyár közepére esik, a júliusi agancshold pedig a tél közepére. Ezért nem vesszük át változtatás nélkül a neveket, csak bemutatjuk őket. És nem csak a nevek csúsznak el: az égbolt is megfordul. A júniusi telihold, amelyről itt azt írtuk, hogy alacsonyan jár, ott halad át a legmagasabban, a szeptemberi aratóhold „néhány napig alig későbbre tolódó holdkelte” jelensége pedig ott márciusban jelentkezik. Ha onnan nézed az eget, tolj el mindent fél évvel.
Kérdezz tovább
Élőben számítva a Hold valódi keringési mechanikájából — nem egy rögzített táblázat, a dátumok évről évre kissé eltolódnak.